Minden jó,ha a vége jó-29.rész /The End/

-És a folytatás?-hisztizett Nana.
-Már elmondtam egyszer,csak nem emlékszel rá.-simogattam meg a fejét.
-Mond el megint,létszi.-nézett kiskutya szemekkel.
-Miért kellett eltanulnod apádtól ezt a nézést....-sóhajtottam.
-Mert olyan cuki.-nevetett.
-Na jó.De nem mesélem el az egészet,csak a lényeget,mert aludnod kell.Nos,aznap az orvosomnak volt egy jó és egy rossz híre.A jó hír,te voltál.-mosolyodtam el.-A rossz hír pedig....hogy Mirnek és Donghonak autóbalesete volt és ...Mir...sajnos meghalt.....-Próbáltam vissza fojtani a sírást,de pár könnycsepp lefolyt az arcomon.Nana hozzám bújt és kis kezeivel hátam simogatta.-Dongho pedig kómába esett.Azóta se kelt fel....És mind ez már 4 éve...
-De várjunk...akkor...-vakargatta fejét,jelezve,hogy nagyon gondolkozik.-...én attól a Mirtől vagyok?-tágultak ki szemei.
-Nem te nem tőle születtél.Te apukád lánya vagy...
-Igen,az én gyönyörű kislányom.-állt Dae az ajtóban.-Látszik,hogy tiszta apja.-ült le mellém az ágyra.
-Miért az anyja nem szép?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Nem,ő nem szép.Ő a leggyönyörűbb nő a világon.-csókolt meg.
-Ne előttem!-tette Nana kezeit szemei elé.
-Jól van na.-nevettünk fel mindannyian.
Már minden 4 éve történt.4 éve vesztettem el egyszerre a két legfontosabb embert számomra.Rettentően hiányoznak.Még mindig várok arra a csodálatos hívásra,ami a kórházból jön és be jelentik,hogy Dongho felébredt.Abba már bele törődtem,hogy ez mind nem egy rémálom...
Nana érdekében Dae kiszállt a B.A.P-ből.Én próbáltam győzködni,hogy egyedül is el tudom tartani,de ő ragaszkodott ehhez a döntéshez...Imádom őt,teljes szívemből,de attól még az első igazi szerelmem nem tudom elfelejteni...
-Próbáld meg elfelejteni.-ölelt át hátulról Dae.-Hogy tudnám elfelejtetni veled?
-Sehogy se.A tetoválás örökké emlékeztetni fog rá.-néztem a helyét.Tenyerével eltakarta a csuklómat,hogy ne lássam és maga elé fordított.
-Tudom,hogy szeretted,szereted és szeretni is fogod.De tudom,vagyis gondolom,hogy engem is szeretsz,valamennyire.Ha meg nem akkor legalább Nana miatt maradj velem...
-Ne hordj itt nekem össze-vissza minden hülyeséget...Nem csak Nana miatt vagyok veled.Szeretlek teljes szívemből.-mosolyodtam el.Ő válaszul rátapadt lágyan ajkaimra.Egyre vadabbul faltuk egymást miközben Dae az ölébe vitt fel a hálószobánkba.Gyengéden rádobott az ágyra,majd fölém mászott,közben lekapta magáról fölsőjét.Azokkal az izmokkal mindig elvarázsol.És ezt ő észre is szokta venni,mert mindig egy kis huncut vigyor ül ki arcára.Egy mozdulattal rólam is levette a fölsőt.Már melltartómat akarta,de a telefon megzavarta.
-Az a rohadt telefon...-káromkodott felettem .-Ne vedd fel.-nyomott vissza az ágyra.
-Lehet fontos.-ültem fel.-De ígérem befejezzük.-adtam neki egy cuppanós csókot majd az ágy szélére ültem.
-Szavadon foglak.-mosolyodott el.Odaült mellém,átkarolt és a nyakamat kezdte el csókolgatni.
-Igen?-vettem fel a telefont.
-Cindy,van egy nagyon jó hírem.-szólt bele orvosom.
-És mi lenne az?-reménykedtem,hogy Donghoval kapcsolatos.
-Dongho felébredt.
-Tényleg?Azonnal indulok.-tettem le a telefont.
-Hova indulsz?-hagyta abba Dae nyakam kényeztetését.
-El tudsz vinni a kórházba?-kérdeztem vissza.
-Persze,miért?
-Dongho felébredt.-álltam fel és a pólómért mentem.
-Pedig úgy volt,hogy már lekapcsolják a gépekről nem?-állt fel ő is.
-De,úgy volt,de most,hogy felébredt nem fogják.-vettem fel fölsőm.
-Legalább jó hír.-kapta fel ő is fölsőjét.-Mehetünk?-vette el a szekrényről a kulcsait.
-Mehetünk.-indultam el.Már én is abban a hitben éltem,hogy 4 év után nem fog felébredni.De mégis.És most annyira örülök,hogy azt nem tudom szavakba önteni.
Lassan nyitok be Donghohoz,nehogy megijedjen,hogy berontok hozzá.Egyedül megyek be,Dae addig kint megvár a folyosón.
-Cindy?-szólalt meg rekedt hangon Dongho.
-Dongho!-rohantam oda hozzá.Könnyeimet útnak engedve ölelem át.Érzem rajta,hogy még mindig milyen gyenge.Elváltam tőle és leültem az ágya mellé egy székre.
-Hogy érzed magad?
-Kicsit gyengén,de amúgy jól.-mosolyodott el.
-Emlékszel mindenre?
-Azt hiszem...-bizonytalanodott el.-Autóbalesetem volt?
-Hát,neked és Mirnek...Emlékszel?
-Sajnos igen...-hajtotta le fejét.
-Akkor mond el kérlek,hogy mi történt,az orvosok nem hajlandóak.-fogtam meg kezét.
-Biztos?-azonnal rábólintottam.-Az autóban észrevettem,hogy Mir be van drogozva.és elkezdtünk veszekedni azon,hogy miért csinálja ezt magával,és persze veled.Szóba került az is,hogy miért nem békültök már ki.Ő téged okolt mindenért.Nem tudom,hogy a drog hatása miatt mondta ezt,vagy igazából gondolta így.És túlságosan veszekedtünk,nem nézte a lámpákat,áthajtott egy piroson és csak annyit láttam,hogy egy kamion közeledik felénk.Gondolom az jött belénk...
-Értem....
-És Mirrel mi van? Ő hol van?-ült fel hirtelen.
-Ő sajnos nem úszta meg.Meghalt.-hajtottam le fejem.
-Oh...sajnálom...-feküdt vissza.-És mióta voltam kómába?
-4 hosszú éve.-néztem újra rá.
-4 éve?-kerekedtek ki szemei.-Az nagyon sok idő.
-Az.Hogy voltál képes ennyit aludni mi?Hétalvó.-nevettünk mindketten.Beszélgetésünket egy kopogás zavarta meg.
-Jó napot!-jött be egy nővér.-Elnézést,de az úrnak pihennie kell.
-Oh értem.-néztem egy pillanatra a nővérre,majd vissza Donghora.-Most megyek.Te aludj csak.De ne megint 4 évig!-figyelmeztettem,majd adtam egy puszit a homlokára.-Szia!-intettem már az ajtóban.
-Na mi van vele?-állt fel Dae a székről amin ült.-Elmondta,hogy hogyan történt a baleset?
-Jól van,és emlékszik mindenre.Röviden annyi,hogy Mir be volt drogozva,veszekedtek vezetés közben és kamion beléjük ment.-Dae átölelte egyik kezével derekam és úgy sétáltunk ki a kórházból.
-Most már értem mire gondolt abban a levélben....-folyt le egy könnycsepp arcomon.
Aznap amikor megtudtam,hogy Mir meghalt,felmentem a szobájába és körül néztem,hogy "elbúcsúzzak" tőle.Mikor az éjjeliszekrényénél tartottam,megláttam egy borítékot amin az én nevem állt.Lassan kibontottam és elolvastam a benne lévő levelet.Még szóról szóra tudom...

„Kedves Cindy!

Tudom,hogy így is haragszol rám,de most még jobban fogsz.Lehet,hogy már soha többé nem fogsz látni,mert miután hazaviszem Donghot elmegyek.

Ezt a levelet azért írom,hogy tudd,hogy én teljes szívemből szerettelek.Nem volt olyan pillanat amikor tényleg,igazából haragudtam volna rád.Magam sem tudom,hogy miért voltam veled olyan bunkó,miközben én csakis azt akartam,hogy újra együtt legyünk.Már előre látom mennyire fogsz hiányozni...

Nos,összegségében csak annyit akartam,hogy tudd, első pillantásra beléd szerettem és életem végéig szeretni foglak.

                                                                                                                                          Forever yours,Mir ♥

Ui:Soha nem felejtelek el..."

Szerintem ő maga se gondolta volna,hogy ilyen hamar eljön az élete vége.De érzem,hogy még a másvilágban is szeret engem....

Remélem tudja,hogy örökké szeretni fogom,akármi történik.

                                                                      THE END

Vallomás-28.rész

Fura álmom volt.Daehyunnal a nappaliban álltunk és meg akart csókolni,amit én engedtem volna,ha a telefonom nem zavar meg.A kórházból hívtak,hogy Mir és Dongho autóbalesetet szenvedtek és kómába estek.Sírva keltem fel.Bele se merek gondolni,hogy mi lenne akkor ha elveszíteném őket.Mi lenne velem Mir nélkül?Most,hogy így bele gondolok nagyon hiányzik,de egyszerűen nem tudok neki megbocsájtani.És Dongho...a lehető legjobb barát.Bárcsak tudnák mennyire szeretem őket...
~1 héttel később~
Egy hét telt el azóta az álom óta.Donghoval még sajnos nem beszéltem meg a dolgokat.Mirrel nem történt semmi.Nem lett rosszabb,de jobb se a kapcsolatunk.Egy szót se váltottunk...
Ezalatt az 1 hét alatt nem sok minden történt.Darát 4 nap után kiengedték a kórházból,mivel hogy hamar "leszokott" a drogról.Időközben átszerződtem az SM.-hez.Valahogy könnyű volt elszakadni a J.Tune-tól.Az SM.-nél koreográfus vagyok,az egyik nemrégiben debütált bandánál,az EXO-nál.Van egy nagyon kedves fiú aki imád táncolni,és egyre jobb kapcsolatban vagyunk.De csak barátilag semmi több.Úgy hívják Sehun.A többi taggal is jóban vagyok,csak egyikkel nem.Kai rettentően beképzelt.Jól táncol és helyes
is,de túl nagy az egója.
Szombat este van,így mindenki itthon pihen.Éppen a nőgyógyásztól jöttünk Darával, a havi vizsgálatról.
-Sziasztok!Kértek ebédet?-szólt ki Thunder a konyhából.
-Persze,már éhen halok.-ült le Dara az asztalhoz.
-Nekem tudod a választ.-dőltem a pultnak.
-Mikor ettél utoljára?-nézett rám szigorúan Thunder.
-Tegnap este...-mondtam ki félve.
-Enned kéne,tudod,hogy ez nem tesz jót neked.-tette le Dara elé az ételt.
-Ez az én dolgom,jó?Másnak nem kell ezzel törődnie.-mentem a nappaliba.Mostanság szedtem fel kilókat.Eddig se voltam valami vékony alkat,de most csak egyre többet hízok.Eldöntöttem,hogy nem fogok enni,max 1 salátát egész nap.Mindenki aggódik, hogy "nem tesz jót", "nem ez a megoldás". Nem érdekelnek,így érzem jól magam,azt hiszem....
-Na milyen az SM?-huppant le mellém egy túlságosan ismerős alak.Átcsúsztam a kanapé másik végébe.
-Nincs sok közöd hozzá...-morogtam orrom alatt,de a kijelentést neki szántam.
-Miért ne lenne?Barátok vagyunk,nem?-csúszott közelebb.
-Én soha nem mondtam,hogy barátok maradunk.-álltam fel vele szembe.-Azok után amit tettél,nem hiszem,hogy lenne akármilyen jó kapcsolat köztünk.És meg se próbálsz tenni azért,hogy legyen valami.
-És most szerinted mit próbálnék csinálni?-állt fel elém-Csak te egyből bunkón beszélsz velem.
-Eddig te is bunkó voltál,azt hittem most úgy fogsz viselkedni.
-Hinni a templomban kell,édesem.
-Édesem,na....chh....Miért nem vagy megint olyan romantikus,mint akkor?Akkor mintha még egyszer beléd szerettem volna.Most meg...most meg olyan mintha csak el akarnál magadtól taszítani...-keltem ki magamból.
-Hát...sajnálom,hogy nem vagyok olyan mint a kis Donghod.-mondta gúnyosan.
-Donghonak ehhez az ég világon semmi köze.Most őt miért kevered bele?Ez csakis a mi kettőnk dolga,senki másé.-kiabáltam már torkom szakadtából.-És te csaltál meg egy másik lánnyal,úgyhogy Donghonak ehhez végképp semmi köze.
-Az csak egy csók volt semmi több.Én bezzeg egy-kettő megbocsátottam neked azt az óriási dolgot.De te még ezt a kis dolgot se vagy képes.Ennyire nem bízol bennem?Ennyire nem szeretsz?-már szólásra nyitottam a szám,hogy elmondjam,még mindig szeretem és vissza akarom kapni,de Thunder megzavart minket.
-Öhm,skacok...-szólalt meg félénken.
-Mi van?!-kiáltottunk rá egyszerre,mire megszeppenve a távirányítóért nyúlt.
-Most hívott Yuri,hogy kapcsoljuk be a TV-t és hogy nem ő tette.-kapcsolta be a készüléket.
-Nem ő tette?-értetlenkedtem.De amint megláttuk a hírt mindent megértettem.Minden kderült...Idézem:"Az MBLAQ rapperét,Mirt,rajta kapták egy ismeretlen külföldi lánnyal,aki időközben a csapat háttértáncosa lett.Nem egy bizonyíték van arról,hogy együtt vannak.De Jiával még le sem zárták a dolgokat.Vajon a sztárpár között volt valaha valami is? Mindent megmutattak.Sorba mentek a fancamok és még a tetoválásainkról is voltak képek.
-Miért pont most kellett rájönniük?-fogtam idegesen a fejem.
-Nem tudom,de ez a helyzet  nem valami jó.-nézett ki az ablakon Thunder.Odamentem hozzá és én is kinéztem.Egy rakás TV-s és fotós,na meg fanok álltak az ajtónál.
-Majd én elintézem.-indult el az ajtó felé Mir.Keze már a kilincsen volt,de még felé fordult.-Jobb lenne ha te is ki jönnél.
-Rendben...-nagyon féltem.A sok vakutól,az egyszerre ránk zúduló kérdésektől és attól,hogy a fanok szét szednek.Amint kiléptünk az ajtón már jöttek is a kérdések.
-Mióta vannak együtt?Hogy találkoztak?Nem zavarja,hogy külföldi?Jiával lezárták a dolgokat,vagy  a háta mögött akarták csinálni?Volt egyáltalán valami köztük?-hadarták a kérdéseket.Felét nem értettem így örültem,hogy Mir át vette az irányítást.
-Nos,kezdem ott,hogy Jiával az ég világon nem volt semmi.Még az a csók se csattant el,amiről a lapok írtak.Nyugodtan menjenek el a JYP-hoz,Jia is ezt fogja mondani.És a másik dolog;hogy igen tényleg együtt voltunk Cindyvel,így hivják őt...-mutatott rám.Én csak lehajtott fejjel hallgattam mondandóját.-...de most már nem.Tönkre tettem a kapcsolatunkat,és most miattam nem vagyunk együtt.Ennél többet nem nyilatkozunk.-hajolt meg,majd maga után behúzott a házba és rázárta az ajtót.Nem szólt semmit,csak felviharzott a szobájába és azt is magára zárta.Én lefeküdtem  a  kanapéra és lassan elnyomott az álom...
Mikor felkeltem egy gyönyörű,fekete szempárral találtam magam szemben.Mosolygott,mint egy angyal miközben arcom simogatta.
-Jó reggelt!-köszönt halkan.
-Hány óra van?-ültem fel kómásan.
-Fél hét.
-És te miért vagy itt?
-Mir elvisz a kórházba.
-Miért,mi történt?-ijedtem meg.
-Semmi,nyugi.-nevettem-Csak végre leveszik a kötést.-mutatott kezére.
-Na végre.-mosolyodtam el.
-Mehetünk?-jött le Mir a lépcsőn.Kicsit nyúzott volt az arca,de így is tökéletesen nézett ki.
-Persze.-állt fel mellőlem Dongho.-Majd jövünk.-Intézte utolsó mondatát nekem.
-Várj!-fogtam meg pólója alját.Nemcsak Dongho,hanem Mir is rám kapta tekintetét.
-Majd ha vissza jöttetek beszélhetünk?-néztem fel rá.
-Látom rajtad,hogy nem lesz jó beszélgetés.-szomorodott el.-De oké.Na,szia!-intett már az ajtóban.
-Vigyázzatok az úton!-kiáltottam még utánuk.
-Nem lesz semmi baj.-mondták egyszerre,egy mosoly kíséretében.Amikor haza jönnek Mirrel is beszélnem kell.Helyre kell állítanunk a kapcsolatunkat minél hamarabb.
Pár perc múlva csöngettek.Itthon hagytak volna valamit?-gondoltam magamban.Felálltam és oda csoszogtam az ajtóhoz.Nem vártam,hogy ő fog előttem állni.
-Te meg mit keresel itt?-néztem rá ledöbbenve.
-Beszélnünk kell.-jött beljebb.Becsuktam az ajtót és oda mentünk a kanapéhoz.
-Mondjad.-álltam vele szembe.
-Tudom,hogy hirtelen fog érni,de már muszáj elmondanom.-idegeskedett.
-Akkor mondanád végre?
-Na jó...-vett egy nagy levegőt,majd kifújta.-Nem bírok nem rád gondolni.Csak azon jár az eszem,hogy mit csinálhatsz,milyen kedved van,történt-e veled valami,meg ilyenek...És nem tudom,hogy ez,hogy keletkezett bennem,de Daránál ez nem volt.Őt nem féltettem mindentől úgy,mint téged...-hadarta el.
-Szóval te most...
-Szerelmes vagyok beléd.-fejezte be mondatom.
-Dae ez...-próbáltam kitalálni valamit,de nem ment.
-Tudom,hogy Mirrel most nem vagytok együtt így kérlek adj egy esélyt.-fogta meg kezeim.
-Mióta érzel így?-mondtam ki félve a szavakat.
-Nem tudom...Csak azt akarom,hogy felejtsük el azt a borzalmas estét és kezdjünk mindent új lappal...együtt.
-Együtt....?
-Együtt.-tette tenyerem szívéhez.-Nem biztos,hogy érzed,de most idegesebb vagyok,mint valaha és olyan hevesen ver a szívem ahogy még egyszer se.-Szíve tényleg hevesen vert,mintha bármelyik pillanatban ki ugrana.
-Nem is tudom...talán...próbáljuk meg...-Magam se tudom,miért ezeket a szavakat mondtam ki.Lehet most az agyam helyett a szívem beszélt.De most akkor mi legyen?-gondoltam magamban.Helyre akartam hozni a dolgokat Mirrel,de meg akartam próbálni Daeval.Lehet vele könnyebb lenne...
-Ha kell ott hagyom a bandát,csak légy az enyém.-döntötte homlokát az enyémhez.
-Hogy mi?!-tágultak ki szemeim.-Képes lennél ott hagyni,azt amiért annyit dolgoztál,miattam?-döbbentem le.
-Mindent feladnák érted...-nézett szemembe,vagyis amennyire lehet ilyen közelről.Mindenkinek adni kell egy esélyt.
-Ne add fel az álmod miattam....amellett is együtt lehetünk.-mosolyodtam el.Neki is hatalmas mosolyra húzódtak ajkai.Közelebb hajolt,lehunytam szemeim,és vártam az első igazi csókunkat...de a fránya telefon megint megzavarta a pillanatot.
-Ki az?-lépett egyet hátra.
-Ismeretlen...-Nem tudtam ki az,mégis felvettem.-Igen?
-Maga az Cindy?-szólt bele az orvosom,egyben nőgyógyászom is.
-Igen,mit szeretne?
-Nos,lenne egy jó és egy rossz hírem.....
Az álmok néha a múltat idézik fel,néha pedig a jövőbe kapunk betekintést.És ha még a múltban nem történt meg,akkor a jövőben valószínűleg meg fog....

Miért?! -27.rész

-Mi a?!-csattantam fel, mire mindkét szempár rám szegeződött.

-Cindy, ez … - jött felém Mir.

-Ne. Érj. Hozzám. -hátráltam szobám felé.

-Kérlek hallgass meg!- dörömbölt már bezárt ajtómon.

-Minek?- kiáltottam vissza sírva. Már a földö ültem, arcom kezeimbe temetve.

-Mert ez nem az volt aminek látszott!

-Csak tudom mi az a csók és mi nem!

-De….ez semmi ahhoz képest amit te csináltál!- hangja már dühös volt.

-Miért,mit tettem?- pedig jól tudtam mire gondol.

-A hátam mögött lefeküdtél, a legjobb barátnőd pasijával.-megtorpantam.Még a sírás is elállt arra a percre.Ez tényleg nagyobb bűn,de ő nem látta mikor az történt,de én a saját szememmel láttam azt a csókot.

-De rajtad látszott,hogy élvezted,én egy cseppet se…-halkultam el a végére.

-Na persze. Attól még, hogy nem voltál magadnál még lehet,hogy élvezted.És igen én élveztem a csókot…-ezzel a mondattal összetört bennem minden.Lassan felálltam és kizártam az ajtót.

-Legalább ezt ne mondtad volna.-csattant kezem az arcán.Próbáltam a szemébe nézni,de akárhányszor ránéztem az a kép ugrik be ahogy ott nyalják falják egymást.

-Sajnálom… a düh beszélt belőllem.-hangja már nyugodtabb volt.- Tudod,hogy mindennél jobban szeretlek…

-Hát már kételkedek.-vágtam szavába.

-Csak legalább engedd,hogy elmondjam mi történt.

-Ki tudja,hogy igazat mondasz-e.

-Akkor majd én elmondom.-jött oda Yuri is.-Tudod jól,hogy én szerelmes vagyok CheolYong oppába.És akkor amikor nemrég megtudtam, hogy ti jártok, valahogy elgurult az agyam. Sose voltam ilyen,de megfenyegettem őt, hogy ha nem csókol meg akkor címlapra viszem,hogy egy háttértáncossal kavar.De én igazából akkor se mondtam volna el soha senkinek,hogy mi van köztetek,ha nem csókol meg,csak…legalább egyszer az életben meg akartam ízlelni oppa ajkait.Nem akartam,hogy megtudd ezt a csókot,mert nem akartam köztetek viszályt okozni. De sajnos így alakult.- hajtotta le fejét. - Tényleg nagyon sajnálom.-nézett vissza rám könnyes szemekkel.Sóhajtottam egy nagyot majd bele kezdtem…

-Nem tudom miért,de valahogy el hiszem azt amit mondtál.-néztem Yurira.-De te veled…

-Akkor én inkább most már megyek.-mutatott Yuri az ajtóra.

-Vigyázz az úton!-szóltam még utána,majd egy apró mosollyal az arcán eltűnt.Tnyleg kedveltem őt és reméltem,hogy igaz a történet…

-Nos…-fordultam újra Mir felé.-Jobb lenne…ha most tartanánk egy kis szünetet.

-De hát miért?-esett kétségbe-Nem tudnánk megbeszélni?

-Ezen nincs mit megbeszélni.Most is…szükségem van egy kis időre,úgy mint anno.Rendben?-kezdtem könnyezni.

-Legyen.Remélem most is olyan hamar döntesz,mint akkor.-még azt megengedtem neki,hogy egy puszit nyomjon a homlokomra és lement,én pedig vissza a szobámba.

Úgy dőltem az ágyra,mint egy rongybaba.A könnyeim csak folytak patakokban arcomon.Nem gondoltam volna,hogy egyszer így fogok egy fiú után sírni.De miért?Miért kell elveszítenem egyszerre a két legfontosabb személyt számomra?Miért pont most történik minden?Ilyen szerencsétlen csakis én lehetek.Így jutottam arra,hogy meglátogatom Darát.Rendbe hoztam magam,fogtam egy taxit és elindultam a kórházba. Bent láttam az ablakból,hogy valaki áll az alvó Dara mellett és hozzá beszél. Odamentem halkan az ajtóhoz és hallgatóztam.

-Te buta kis Dara…-hallottam GD hangját.-Hogy tudsz ilyen hamar bele szeretni bármilyen fiúba?Elfogatsz tőle mindent és még azt hiszed, hogy jó fiú és még, hogy szeret is.- nevetett fel halkan,de gonoszan.Van egy tervem.Benyitottam hozzá.

-Tudtam,hogy te tetted.-fontam össze karjaim.

-Ügyes kislány,tudsz hallgatózni.-mosolyodott el gonoszan.

-Oké,hogy bedrogoztad,de miért?

-Nem mindjárt drogoztam be,hanem először leitattam,és utána adtam be neki a drogot.És csak is azért,hogy mi legyünk a leghíresebb banda.Dara nélkül a 2NE1 egy nagy semmi lesz.-indult volna kifelé.

-Ugye tudod,hogy fel tudlak jelenteni?

-Nem,tudsz,mert nincs bizonyítékod.

-De van.-vettem elő telefonom.-Az egészet felvettem,szóval saját magad vallotad be,hogy bűnös vagy.-nyomtam meg a leállító gombot.-Pápá GD.-sétáltam ki büszkén mellette. Egy gond letudva…

Megláttam Donghot a röntgen szoba előtt,vagyis épp akkor jött ki, így oda mentem hozzá.

-Szia!Veled meg mi történt?-keze be volt fáslizva és vállához volt kötve.

-Csak egy kis húzódás.-mosolygott.-És te mit csinálsz itt?

-Daránál voltam bent.-mutattam ajtója felé.-Nem jössz át hozzánk egy kicsit?Rég voltál nálunk.

-Épp oda indultam.-nevette el magát.-Akkor menjünk.-tette fel tutyiját és elindultunk.Útközben megálltunk a rendőrségen és leadtam a hang felvételt.Sajnos börtönbe nem zárhatják,mert idol.De azt el tudják intézni,hogy szét menjen a Big Bang.Donghonak erről a dologról nem mondtam semmit,de nem is nagyon kérdezősködött.Egész utat elhülyültük,jó volt újra vele lenni.

-Kérsz valamit enni vagy inni?-indultam el otthon a hűtő felé.

-Főzzél nekem valamit.-használta kiskutya szemeit.

-Hmmm….kimchi jó lesz?

-Tökéletes.-előkészítettem gyorsan a hozzá valókat.-Olyan jó neked,hogy tudsz főzni.

-Akkor gyere és nézd,hogy csinálom és ezt legalább tudni fogod.-ajánlottam fel.

-Oké.-ugrott egyet a kis maknae,amin muszály volt nevetnem.Ép kezével rátámaszkodott mellettem a pultra,fejét vállamra helyezte és úgy nézte ahogy főzök.Kicsit zavarba hozot,de megszoktam.Minden lépést,szóról szóra elmondtam neki,hogy jól megjegyezze.Azt mondta ha következőnek átmegyek hozzá,ezt fog nekem főzni.Kíváncsi leszek…

-Öhm…tudsz nekem segíteni egy kicsit?-nézett rám kérlelően.Jobb keze volt bekötve,az amivel enni szokott.Így nekem kellett őt etetnem.Olyan volt,mint egy kisgyerek.

-Na,finom volt?-adtam be neki az utolsó falatot.Hüvelykujja felmutatásával jelezte,hogy igen.

-Helló…sztok.-jött le Mir a lépcsőn.Meglepődött arca volt,gondolom nem számított Donghora.-Te mióta vagy itt?

-Nemrég jöttem vele haza.-mutatott rám.

-Miért hol voltatok?-flegmult be.Ha így akar játszani,akkor játszunk így.

-Kórházban,de nem mintha közöd lenne hozzá.-fordultam vissza Donghohoz.

-Chh….-ment vissza sértődötten a szobájába.

-Összevesztetek?-nézett rám kérdőn.

-Hát….mondhatjuk.Rajta kaptam,hogy egy másik lánnyal csókolózik.-hajtottam le a fejem.

-Jaj szegénykém.Gyere ide!-tárta ki ép karját.Odabújtam hozzá,amilyen erősen csak tudtam.Biztonságban éreztem magam,jó érzés olt karjai közt lenni.

-Szóval újra szabad a pálya.-engedett el mosolyogva.

-Az.-mosolyodtam el én is.

-Próbálkozhatok?

-Próbálkozhatsz.

-Akkor jó.Tényleg…Fordulj meg,van egy kis ajándékom.- kíváncsian megfordultam.Hajamat feltűrte és egy nyakláncot tett a nyakamba.

-Jézusom,ez gyönyörű.-fordultam vissza,vele szembe,miközben a nyakláncon lógó medállt néztem.Egy gyönyörű,ezüst hangjegy lógott rajta.-Ezt miért kaptam?

-Most voltunk Japánban és egy kis szuvenír neked.Tetszik?-csillogtak szemei.

-Nagyon,köszönöm!-öleltem át.-Tényleg akarsz még próbálkozni?-búgtam mellkasába.

-Igen,mert még mindig úgy szeretlek,mint akkor és ez nem fog megváltozni.-nézett szemembe.-Na jó,ez nagyon nyálasra sikeredett.-nevettük el magunkat.Láttam a szemében,hogy nem hazudik,hogy még mindig úgy érez és eldöntöttem,hogy megpróbálok bele szeretni.

-Jaj,a fenébe…-nézett órájára.-Nekem most mennem kell.Majd még találkozunk.-indult el kifelé.

-Várj!-fogtam meg pólója alját.Megfordult,mire én egy gyors puszit nyomtam arcára.-Vigyázz magadra!-néztem gyönyörű íriszeibe.-Nem akarom,hogy komolyabb bajod legyen.-mutattam kezére.

-Nem lesz,ne félj.-mosolygott.-Na,szia!-intett majd kinyitotta az ajtót.Majdnem neki ment az ajtóban álló 4 fiúnak.-Sziasztok!-tűnt el Dongho egy perc alatt.

-Mir,gyere mennünk kell!-kiabált fel Seungho a fülem mellett.

-Indulhatunk.-jött le a lépcsőn.

-Hova mentek?-kíváncsiskodtam.

-„Nem mintha közöd lenne hozzá.”-utánozott engem lányos hangon Mir.

-Nem téged kérdeztelek,amúgy meg nem kell megjátszanod,hogy ilyen a hangod.Mindenki tudja,hogy milyen alapból.-már szólásra nyitotta a száját,de Thunder megelőzte.

-Fodrászhoz megyünk,amúgy…Majd ha haza jöttünk szépen elmesélsz nekem mindent.-mutatott először rám majd Mirre.

-Ezen nincs mit mesélni.-halkultam el.

-Akkor nem kell.-sóhajtott.Na de most szia!-mondták az utolsó szót együtt,persze Mir kivételével.Nem tudom,hogy most Mir miért bunkózik.Ő csinált most rosszat,nem én.Egyszerűen nem értem a fiúkat…

1 óra múlva toppantak be a fiúk.Először nem hittem a szememnek,hogy milyenek lettek.Egy sor nevetés után elindultam Thunder felé.

-Fagyiii!-kiáltottam neki.Rikító rózsaszínra lett festve,mintha egy fagyi lenne.Seunghonak ősz haja lett,aminek a vége kékes.G.O.nak az egész haja le lett borotválva,csak feje búbján maradt egy hosszú rész ami lila lett.Joonienak csak simán fekete maradt,talán vágtak neki belőle,de nem biztos.Mirnek pedig vörös lett,vagyis vörösebb.Miután megtárgyaltuk,hogy ki mire hasonlít elmentünk fürödni majd aludni.Majd beszélnem kell Donghoval arról amit iránta érzek.Sajnos ebből nem lesz semmi….

Találkozás-26.rész

Nyolckor kelés,gyors reggeli,több órás próba,6 fele haza és befeküdni az ágyba.Ez ment ma is,csak most a kanapéra dőltem.Nem volt erőm felmenni.

-Hozzánk nem jössz be valamikor?-mászott rám hirtelen Dara kiskutya szemekkel.

-A YG-vel nem vagyok valami jóba,de ezt te is tudod.-fordultam felé.

-Tudom,de be akarok neked mutatni valakit.-erősködött.

-És mikor menjek?-adtam be derekam.

-Megnéztem,holnap nem kell bemenned próbára,így bejöhetsz velem,jó?

-Oké.-fordultam eredeti pózomba és lehunytam szemeim,mivel aludni készültem.Éreztem,hogy lemászik rólam és elugrál boldogan a konyhába.A YG family-ból csak a 2NE1-osokkal vagyok jóba.Meg persze szeretem PSY-t is.Ki ne szeretné PSY-t?De ha lehet akkor mondjuk a Big Bang-gel való találkozást kihagynám.Valahogy mégis azt érzem,hogy valakit közülük akar bemutatni,de azért remélem nem…

-Ugye nem azt tervezed,hogy itt alszol?-mászott fölém megint valaki.Megéreztem izzadság és férfi illatának keverékét,így hamar rájöttem,hogy Mir az.

-Ma mindenki fölém mászik?-fordultam felé.-És igen azt terveztem.

-Na azt már nem!Én biztos nem alszok egyedül.

-Miért? Fél a kisgyerek egyedül?-nevettem.

-Dehogy.-fújta fel arcát amit én „kippukasztottam”.-Na~ gyere~….-kezdett el húzni a kanapéról.

-De nincs kedvem átöltözni.-ellenkeztem a lépcsőn.

-Akkor majd én átöltöztetlek.-vigyorgott magának.

-Te nagyon kiélvezed a helyzetet.-ültem le az ágyra.

-De még mennyire.-nyitotta ki a szekrényem.-Fehérneműt is cserélsz?-fordult egy pillanatra hátra.

-Kéne.

-Akkor jó.-vigyorgott megint.Tangát vett elő,ki gondolta volna….És csak egy kicsit hosszabb pólót.

-Ennyi?-néztem a fölsőre.

-Miért,kell több?-vigyorgott.Én csak felálltam,kezeim magasba tartottam,hogy könnyen le tudja venni a táncos fölsőm.

-Lehet majd nem fogom tduni magam visszafogni.-állt elém.

-Csinálj amit akarsz.-mosolyogtam bíztatóan,mire ő csak hatalmas szemekkel nézett rám.

-Tényleg?

-Tényleg.

-Akkor gyere.-húzott maga után a fürdőbe.

-Mit akarsz itt?-ijedtem meg.

-Mondjuk a fürdőben fürödni szoktak,ezért most lezuhanyozunk.

-Na abba benne vagyok.-kaptam le a felsőm.

-Húúú….lassíts egy kicsit.-nevetett fel,mire én is követtem.A fürdőzésből megint az lett.De most valahogy én kezdeményeztem.Ezen még én is meglepődtem.Utána szépen felöltöztetett és elmentünk nyugovóra.

  

*****

-Indulhatunk?-állt az ajtóban Dara.

-Persze.-Már csak mi voltunk otthon,az MBLAQ már rég elment ének próbára.Nagyon kíváncsi vagyok,hogy kit akar nekem bemutatni.

Beértünk a YG-be,ami bévülről fekete volt.Na ezért nem szeretem a YG-t.Olyan ez a hely,mintha itt az ördögök dolgoznának.

-Sziasztok!-jött oda mosolyogva Bom.Rikitó vörös haja,kicsit bántotta a szemem,de nagyon jól állt neki.-De rég találkoztunk.-ölelt meg.Volt,hogy egy hónapig kint voltak Daránal,akkor ismertem meg az egész 2NE1-t.

-Miért nem szóltál,hogy be jön?-kiáltotta el magát CL messziről,majd odasietett hozzánk,mármint amennyire magassarkúban lehet.Még mindig nem értem,hogy a női idolok-vagyis többségük- miért mindig tűsarkúban van…-Wá,kiscsaj,de rég láttalak.-ölelt meg szorosan.-Jól megnőttél.-méregetett.

-Nekik elmondhatjuk?-suttogta nekem Dara.

-Ha nem szólnak senkinek,akkor igen.-suttogtam vissza.Már a kávézóban voltunk ahol találkozónk van „velük”.

-Miről sugdolóztok?-dugta közénk CL a fejét.

-Most elmondok nektek egy olyan dolgot,amit az ég világon nem mondhattok el senkinek,jó?-hevesen bólogattak úgyhogy folytattam.-Együtt vagyok Mirrel.-suttogtam.

-Jézusom!Tényleg?Mióta?-halmoztak kérdéseikkel.-És csak most tájékoztatsz minket?-ölelt meg hátulról Minzy.

-A szívbajokat hozod rám.-nevettem-Amúgy meg most akart….

-Várj!Mindjárt jövök.-ugrott fel a helyéről Dara,kinek helyét Minzy váltotta fel.

-Amúgy ti tudtok arról valamit,hogy kit akar nekem bemutatni?

-Nem,semmit.-válaszolta Bom.

-Remélem nem valami újdonsült pasi jelölt.-fogtam a fejem.Miután elhangzott e mondatom,Dara megjelent 5 fiúval előttünk.

-Na,Cindy.-fordult felém.-Ők itt Daesung,Seungri,Taeyang,T.O.P és GD.-mondta az utolsó nevet édeskés hangon.-Azaz a Big Bang.

-Valamit kihagytál nem?-húzta GD magához Darát.Na ne….

-Jaj igen.És ő pasim.

-Hogy mi van?!-csattantunk fel a lányokkal egyszerre.Szóval ők se tudták,de látom nekik se nagyon tetszik az ötlet.

-Öhm,mi szerintem megyünk,mert a próbánkról rángattál minket el.-szólalt meg azt hiszem Taeyang.

-Oké menjetek.-adott hosszú csókot GD-nek,azt hittem soha nem állnak le.

-Mióta vagytok együtt?-kezdte Minzy miután a fiúk elmentek.

-Tegnap óta.De olyan mintha már 1000 éve szerelmes lennék belé.Ő a Nagy Ő.-ájuldozott nekünk.Én tényleg azt akartam,hogy boldog legyen,de ez a GD nem hozzá való.Oké,hogy most „szerelmes” belé,de szerintem ez a szerelem nem fog sokáig tartani.

-Hát…legyetek boldogok.-húztam hazug mosolyra szám és ezzel lezártuk aznapra ezt a témát.

Hogy én,hogy tudtam,hogy ebből még baj lesz…

-Cindy,te vagy az?-szólt a telefonba CL,pedig Dara számát jelezte ki.

-Igen én vagyok,de miért Dara telójáról hívsz?

-Mert az övében van csak benne a tied,de ez most nem fontos…Gyere gyorsan a kórházba,Dara összeesett próba közben!-mondta,mintha már fojtogatná a sírás.

-Azonnal indulok!-pattantam fel az ágyról ijedten.Kérlek Istenem,csak mond,hogy nincs komolyabb baja…Rohantam a kórházba,de SMS hangom megállított.Thunder írt,idézem: „Mirt haza küldtük,mert elég fáradtnak tűnt,de hozzád úgyse lesz az…jó huncutkodást,keke~!”.Akárhogy is akartam volna ezt viccesnek találni,nem tudtam.Most csak Darán járt az eszem.

A kórházba érve az egyik nővér elkísért Dara szobájához ami előtt már a lányok ültek.

-Na,mi van vele?-kérdeztem,mire éppen ekkor kilépett az orvos Dara szobájából.-Doktor úr,mi van Darával?-támadtam le egyből.

-Minden rendben van,komolyabb baja nincs,csak…vettünk tőle vért amiben alkohol,cigaretta és drog is volt egyaránt.És mindegyikből nagyon erős fajták.Szóval bent kell tartanunk 2-3 hétig,hogy kikúráljuk,az idő attól függ,hogy a szervezete milyen hamar fog hozzá szokni.Szóval egy ideig próbákra se járhat be.

-Köszönjük doktor úr.-hajoltunk meg a lányokkal.Mire ő egy kedves mosollyal el is tűnt.

-Biztos,hogy GD van emögött.-lettem nagyon mérges.

-Szerintem is,de ezt majd később beszéljük meg.-jelentette ki CL.

-Oké,akkor én most megyek is,mert a kis maknaem egyedül van otthon,még a végén széttör valamit.-mosolyodtam el.-Thundert értesítitek?-néztem végig rajtuk.

-Persze.-felelték egyszerre.

-Jó szórakozást Mirrel.-vigyorgott Minzy,így nevetve indultam el a világ egyik legrosszabb helyéről.Legalább a kis idiótám el fog szórakoztatni.

Halkan nyitottam be a házba,hisz lehet,hogy Mir alszik,mivel fáradtan jött haza.Még mielőtt bementem volna hozzá,gyors át akartam öltözni,de mégis benéztem hozzá.De amint láttam,nem nagyon volt fáradt,sőt.Hevesen keresett valamit…Yuri szájában….

Ajándék-25.rész

Lassan eljön a féléves évfordulónk Mirrel.És nem tudom mit vegyek nekimert pénzem meg nincs sok.Anyuék szoktak hónap elején küldeni pénzt,de azt elköltöm az eltartásomra.
-Kellene keresnem valami munkát.-turkáltam idegesen ebédemben.
-Miért akarsz hirtelen dolgozni?-lepődött meg Cheondung az asztal másik felén.
-Nincs sok pénzem és most jön a féléves évfordulónk Mirrel.Kevés pénzből nem tudok neki jót venni.
-És mire gondoltál?
-Nem tudom,de nekem bármi jó.
-Mi lenne ha a háttértáncosunk lennél.
-Áh,én nem vagyok a színpadra termett fajta.
-Miért,ha tudsz táncolni akkor már az vagy,nem?
-Nem azzal van baj.Más dolog....De amúgy jó volt még anno a U-KISSel színpadra állni.
-Akkor meg?Majd én szólok Seunghonak jó?-mosolygott aranyosan.
-Na jó.-mondtam egy sóhaj kíséretében,mire ő felpattant és elment,gondolom Seunghohoz.Befejeztem az ebédem,de most nem volt kedvem elmosogatni.Elindultam a szobámba,de valaki megállított.
-Beszéltem Seunghoval.-vakított el 100 wattos mosolyával.-Azt mondta beállhatsz,de ne adjátok a többi lány tudtára,hogy együtt vagytok.
-Ez nagyon jó hír.Annyit csak kibírok.
-És tudod mi a legjobb?
-Na mi?-kíváncsiskodtam.
-Hogy azt is megpróbálja elintézni,hogy együtt tudjatok táncolni.
-Jaj,de imádlak titeket!-borultam nyakába,amitől éreztem,hogy meglepődik,de viszonozta ölelésem.
-Kit imádsz és miért?-szólalt meg hirtelen Mir mellettünk,mire azonnal szét rebbentünk.
-Képzeld,Thunder elintézte Seunghonál,hogy a háttértáncosotok legyek.
-De jó!Még több idő veled.-kapott fel hirtelen.-De nem lesz baj...azzal?-suttogta utolsó mondatát.
-Remélem nem,de egy baj van...Hogy a többi lány nem tudhat a kapcsolatunkról.
-De miért?-játszotta a gyereket.
-Hát ha ők megtudják,akkor a J.Tune is,és ha ők is akkor az egész média...
-De utálom a médiát.-morgott az orra alatt.-És miért lettél hirtelen a háttértáncosunk?
-Hát pénzre van szükségem,hogy vegyek neked valami szépet.
-Az én ajándékom már megvan.Csak még kell a beleegyezésed.
-Az meg minek?-értetlenkedtem.
-Mert ez olyan dolog ami mindkettőnknek lesz.De többet nem mondok.-kacsintott.
-Gonosz.-ő csak elmosolyodott és gyors puszit nyomott számra.
-Alig várom,hogy veled dolgozzak.
-Én is.
Két nap múlva már azt mondták beállhatok.Mivel már majdnem az összes táncukat tudom nem volt nehéz bekapcsolódni.A lányok is kedvesek voltak velem.Seungho tényleg elintézte,hogy Mirrel táncoljak.De azért bevallom,nagyon rossz volt nélküle.Vagyis ott volt és beszéltem is vele sokat,de rossz volt,hogy ne érintsem meg,ne bújjak hozzá,de főleg a csókja hiányzott...
-Mit érzel CheolYong oppa iránt?-huppant le mellém Yuri aki a legszimpatikusabb volt a lányok között.Ők a rendes nevükön hívták őket,de én azokat nem tudom megszokni...
-M-mi?Semmit,csak simán barátok vagyunk.-hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak.
-Akkor örülök.-mosolyodott el.
-Miért,tetszik?-ijedtem meg.
-Igen nagyon.-vörösödött el.-És szerintem ő is érez valamit irántam.
-Ezt honnan veszed?-lehet kicsit bunkónak hangzottam,de nem érdekel.
-Mielőtt te jöttél volna, én táncoltam vele és nagyon jó volt.Amennyire csak tudott,simult hozzám.-Hogy mi van?!Ezek így táncoltak?Ezt nem hiszem el...
-Bocs,de most megyek,mert szomjas vagyok.-álltam fel-Majd még beszélünk.-intettem neki.Megkerestem Mirt amilyen gyorsan csak lehetett.Meg is láttam,épp Joonnal beszéltek valamiről.Se szó,se beszéd megragadtam a kezét és húztam magam után a WC-be.
-Mi van közted és Yuri között?-dőltem neki a mosdónak.
-Az ég világon semmi.-mentegetőzött.
-Állítólag amennyire csak tudtál simultál hozzá tánc közben.-idéztem Yuri szavait.
-Ugyanúgy táncoltam vele is,mint veled,sőt.Hozzád sokkal jobban szeretek "simulni".
-Ő azt mondta,hogy szerinte te is érzel valamit iránta.
-Miért tetszek neki?-lepődött meg.
-Igen...azt mondta nagyon...-hajtottam le fejem.
-Jhaj te...-jött oda hozzám és egyik kezével simogatta az arcom.-Soha nem cserélnélek le holmi háttértáncosra.
-Hát remélem is.-mosolyodtam el.Gyengéden megcsókolt,de hamar elkezdte falni ajkaim.Csókjában vágyat éreztem,nagyon erőset.Tudtam ez mit jelent.Egy gyors mozdulattal felültetett a mosdóra és lábam közé helyezkedett.
-Ne itt...-szakadtam el tőle kuncogva.
-Miért?Extrém helyeken a legjobb.-vigyorgott gonoszul.
-De nincs is nálad...
-De van,mindig van nálam.Nem vetted eddig észre?
-Nem te kis bolond.
-De ezért szeretsz.-tapadt újra párnáimra.Nagyon fura volt a WC-ben csinálni,a megszokott ágy helyett.Nem mintha már olyan sokszor csináltuk volna...
-Szokj át tablettára.-törte meg a csendet lihegve.
-Miért?Sokba kerül a gumi?-mosolyodtam el.
-Hát ja....A kis maknae nem keres ám annyit mint a nagyok.
-Nem?-lepődtem meg-Azt hittem mindenki ugyanannyit kap.
-A-a.-rázta fejét.-A fiatalok általában kevesebbet kapnak.-szomorodott el.
-De azért gondolom így is többet keresel,mint egy átlag ember.Na most menj mert aztán még késni fogsz.-nyomtam egy puszit szájára.Felhúzta nadrágját és egy pillanat alatt eltűnt.Pár perc múlva utána mentem,hogy ne legyen feltűnő,hogy egyszerre megyünk be.
-Bocs,hogy késtem...-toppantam be a táncterembe.
-Pont most akartunk megkeresni.-szólalt meg Seungho.
-Csak szomjas voltam és sokat ittam.-legyintettem.
-Aha szomjas...-tátogta messziről Mir,mire mindketten elmosolyodtunk.
A próbák segítségével kerestem pénzt és tudtam Mirnek szép ajándékot venni.Aznap reggel hamarabb keltem mint Mir,így egy ideig csak néztem ahogy édesen szuszog mellettem.Nem bírtam ki,hogy ne simogassam meg arcát.De sajnálatos módon felkelt rá.
-Jó reggelt!-köszöntem neki,mikor még a szemei csukva voltak.
-Neked is szerelmem.-mosolyodott el.Én fülig pirultam,mert még sose hívott így.-Mi az,meglepődtél?-nyitotta ki szemeit?
-Hát igen,még sose hívtál így.
-Én csak kimondtam az igazat....Jaj,és boldog féléves évfordulót.-csókolt meg lassan és hosszan.
-Neked is.-mosolyodtam el,miután levegő hiány miatt szét szakadtunk.
-És mit kapok?-csillantak fel szemei,mint egy kisgyereknek.
-Csukd be szemed,és megkapod.-azonnal lehunyta szemeit én pedig kimásztam az ágyból és elővettem a szekrényemből az ajándékot.Magam elé tartottam az óriási ajándékot ami elfoglalta a fél szekrényem.
-Kinyithatod.-szólaltam meg miközben még kicsit közelebb mentem.Kinyitotta szemeit és tátott szájjal nézte a macit a kezemben.Egy óriási medvét fogtam,amelyen egy póló,amin az egyik kedvenc képem van vele.
-De édes~ -szorongatta az ágyon a macit.
-Tetszik?-feküdtem vissza mellé.
-Nagyon.Köszönöm!-lehelt csókot párnáimra.
-És én mit kapok?
-Mondtam,hogy kell a beleegyezésed...-bólintottam-És akkor beleegyezel?
-Attól függ mibe.
-Hát,hogy csináltatunk egy ugyanolyan tetoválást.Mit szólsz?-vigyorgott édesen.
-Nagyon tetszik az ötlet.-mosolyodtam el én is.Ez örökké össze fog vele kötni.
-Akkor találj ki valami jó kis angol szöveget.
-Ja,mert te meg az "english" külön világ vagytok.-kezdtem el nevetni.
-Az "engrish".
-Nem kicsim,az "english"-simogattam meg a kezét.
-Totál hülye vagyok.-nyomta fejét a párnák közé.
-Áh nem,csak egy kicsit.-nevettem még mindig.-Na,de akkor legyen mondjuk....az,hogy örökké a tiéd?
-Az,hogy van angolul?-vette ki fejét a párnák közül.
-Forever yours.
-Ez tetszik.-mosolyodott el.-És hova csináltassuk?
-Szerintem ide.-mutattam a csuklómra.-Itt nem látni annyira.
-Oké,ebéd után indulunk.-Még hemperegtünk az ágyban utána lementünk ebédelni,de senkinek se mondtuk meg,hogy hova megyünk.A szalonban egy Cat nevű,amerikai lány szolgált minket ki,akit még valahogy G.O mutatott be Mirnek.
Először fájt ahogy csinálta a tetoválást,de egyre jobban enyhült,a végén már csak bizsergett a bőröm a tű alatt.Miután kész lett a fekete tinta körül még piros volt a bőröm,úgy ahogy Mirnek is,de meg érte a fájdalmat,mert ez örökre össze köt minket.Akkor is ha meghalunk....

Az igazság-24.rész

Azóta nem beszéltem Daehyunnal,de nem is baj.A hét többi napján csak unatkoztam.Szombat este már idegesen ültem a szobámban és vártam a többieket.
-Hol vannak már?!-járkáltam idegesen fel-alá.Fél óra múlva zajokat hallottam lentről így amilyen gyorsan csak tudtam lerohantam.5 hulla fáradt fiúval találtam magam szemben,jaj és egy lánnyal.De amint Mir meglátott óriási mosoly húzódott arcára.
-Cindy!-kiáltott fel.Ledobta cuccait és odarohant hozzám.Felkapott és megpörgetett párszor a levegőbe.-Úgy hiányoztál.-tett le a földre és rátapadt ajkaimra.Olyan rég éreztem puha ajkait,hogy el tudtam volna olvadni karjaiban.
-Te is nekem.-szakadtam el tőle.-Na milyen volt Jejun?-fordultam a többiek felé.
-Fárasztó,de jó volt látni a rajongókat.-felelte Seungho.-Na és itt történt valami érdekes?
-N-nem,nem történt semmi érdekes...-Nem akartam felhozni azt az estét.Felmentem Mirrel a szobájába,hogy kipakoljon.
-A pakolás tényleg fontosabb mint én?-kérdeztem duzzogva az ágyáról miközben néztem ahogy ide-oda rohangál.
-Nem,de ha ezt most befejezem akkor több időm lesz rád.
-Oh tényleg...Nem is tudtam,hogy te ilyen okos vagy.-gondolkoztam mikor ő már a táskáját rakta el.
-Nem is tudtad?-nézett rám furán miközben jött oda hozzám.-Pedig okos és ravasz vagyok.-döntött le lassan az ágyra.
-Igen,ravasz?Eddig még nem mutattad ki.
-Akkor mostantól ravasz leszek,jó?-válaszom meg se várva tapadt ajkaimra.
És tényleg ravasz volt.Amíg én a csókra figyeltem,addig a keze már bugyim alatt volt.Mikor észbe kaptam hirtelen a buli estéje ugrott be és kicsit megremegtem.
-Mi a baj?-kérdezte ijedten.
-Semmi,csak....egy hét alatt elszoktam ettől.
-Biztos,hogy csak ennyi?-simogatta meg arcom szabad kezével,mivel még a másik fehérneműm alatt tevékenykedett.
-Igen ennyi.Tényleg.
-Látom rajtad,hogy baj van.-feküdt fel mellém.
-Nincs tényleg.
-Ugye tudod,hogy nekem mindent elmondhatsz.
-Tudom,de hidd el nincs semmi.
-Na jó,el hiszem.-ölelt át szorosan.
-Ha lenne valami elmondanám.-fúrtam fejem mellkasába.
-Akkor jó.Nem folytatjuk azt amit az előbb el kezdtünk?-nézett rám kajánul.
-Nem.Ez mostantól romantikus pillanat,nem.....olyan.-Egy kis ideig még csöndben feküdtünk majd én törtem meg a csendet.-Na,de most én megyek csinálok vacsit,gondolom pihenni akarsz.-keltem fel az ágyról.
-Ne menj el!-szólt utánam mikor már az ajtóban voltam.
-De megyek,te pihenj,jó éjt!-csuktam be az ajtót.Még benéztem a többi szobába,hogy őket is elküldjem aludni,de már mindenki békésen szunyókált.Össze akartam dobni egy kis sushit,amit egy kicsit gyorsan akartam.
-Auu.....-szisszentem fel halkan,mikor megvágtam magam,nehogy felkeltsem a többieket.Nem fájt annyira,hogy sikítsak,de mégis ahhoz volt kedvem.Bele gondoltam mennyire fog Mirnek fájni mikor elmondom a történteket.Nekem is át kell élnem akkora fájdalmat mint neki.A kést óvatosan csuklómhoz érintettem,becsuktam a szemem és húztam egy hosszú vágást.Pár könnycsepp lecsordult az arcomon,de ahhoz képest nem fájt annyira.Folyt belőle a vér én meg csak néztem.Egy kis idő múlva elkezdett csípni így gyors hideg víz alá tettem.Mikor már nem csípett felmentem az emeltre egy pulcsiért,nehogy meglássa valaki.Még gyorsan beakartam fejezni a sushit,de valaki hirtelen vállamra tette kezét,mire egy kicsit megugrottam az ijedségtől.
-Fázol?-simogatott meg hátulról Mir.
-Igen,egy kicsit.-válaszoltam rögtön.
-Nem vagy lázas?-tette kezét homlokomra.
-Nem,nem vagyok.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Akkor jó.-adott egy puszit arcomra.-Mikor lesz kész?-nézett le az ételre.
-Mindjárt.Felkelted a többieket,létszi?
-Persze.-és már el is tűnt.Negyed óra múlva már meg is terítettem az asztalt de sehol senki.Benéztem az első szobába,Thunderéba.Thunder békésen aludt,mellette pedig Mir kapálózott levegőért olyan erősen szorította.
-Segíts!-tátogta nekem.Én csak elmosolyodtam és leguggoltam Thunder mellé.
-Thunder,ideje felkelni...-suttogtam fülébe,de semmi reakció.-Kész a vacsi.
-Vacsi?!-pattantak ki a szemei.
-Igen.Gyere le szépen eszikélni.-Húztam ki a szobából miközben Mir felkeltette a többieket.Hamar befejeztük a vacsit és a többiek vissza mentek aludni,nem csodálom hisz biztos fáradtak.Összeszedtem az üres tányérokat és elindultam a mosogató felé,a konyhába.
-Miért te mosogatsz mindig?-állított meg kezével Mir a fal mellett.
-Mondtam már,mert más nem csinálná meg.-dőltem neki a falnak.
-Akkor legalább egy csókot hagy kapjak.-nézett rám kiskutya szemekkel.-Elmosolyodtam és rábólintottam.
Gyengéden rátapadt ajkaimra és a falhoz nyomott,de vigyázott rá nehogy eltörjenek a tányérok a kezemben.Akkor kaptam észbe,hogy pontosan ezen a helyen történt minden az este.Kimásztam Mir szájából és elfordítottam a fejem.
-Mond már el kérlek mi a baj.-nézett rám aggódóan.
-Semmi,csak...-néztem bele szemeibe de hamar elkaptam a tekintetem.-Hagyjuk...
-Miért nem mondod el?Amióta vissza jöttünk olyan fura vagy.Velem van a baj,vagy mi van?Azt hittem mindent elmondunk egymásnak.De így,hogy te ezt nem mondod el azt gondolom,hogy nem bízol meg bennem és így én se leszek képes bízni benned.-hangja inkább szomorú volt,nem dühös,amin csodálkoztam.
-Nem veled van a baj,hanem én velem...-folytatni akartam,de egyszerűen nem jött ki egy hang se a számon,amit ő is észre vett így le engedte kezeit mellőlem.
-Add ide,én majd megcsinálom.-vette ki kezeimből a tányérokat és elindult a konyhába.Én lassan felballagtam a fürdőmbe.Hogy okozhatok neki ekkora fájdalmat?Az az arc....Olyan szomorú arca volt,hogy legszívesebben elsírtam volna magam.El sem tudom képzelni milyen lehet neki most.Magamnak is fájdalmat kell okoznom,de most Mir lent van a konyhában nem mehetek le késért.A borotva!Széttöröm és kiveszem belőle a zsilettet.Így tettem,majd másik sebem fölé helyeztem és becsuktam a szemem.
-Te meg mit csinálsz azzal?-rohant oda hozzám ijedten,majd kitépte kezemből az eszközt.
-É-én....csak....-dadogtam össze vissza.-El kell mondanom valamit.-Hát remélem is,hogy meg tudod nekem ezt magyarázni.-ijedt,de egyszerre dühös is volt.-Nem csak neked akartam fájdalmat okozni,hanem magamnak is.De...gyere kérlek,máshol beszéljük meg.-fogtam meg kezét és húztam magam után a hálóba.
-Na akkor már elmondod végre?-ült le az ágyra amit én is követtem.Nem bírtam a szemébe nézni.
-Egyik este amikor Jejun voltatok áthívtam Daehyunt,mert egyedül unatkoztam.Egy kisebb bulit csináltunk ő pedig hozott valami erős alkoholt.Mindketten sokat ittunk és elvesztettük a fejünket és...-nyeltem egy nagyot-....lefeküdtem vele.
-Mond,hogy csak viccelsz...
-Nem viccelek,de nekem nem jelentett semmit,nem voltam magamnál.-néztem szemébe.-Magamtól soha nem feküdnék le mással,te túl fontos vagy számomra.És tudom,hogy most egy életre megutáltál és elhagysz,de kérlek legalább barátok vagy csak ismerősök maradjunk.Én még el is költözök ha kell,csak...-nem tudtam befejezni,mert Mir hirtelen átölelt.
-Tényleg dühös vagyok,de egyszerűen nem tudok rád haragudni.Soha nem tudnálak elhagyni.-suttogta nyakamba.Elengedett majd szemembe nézett.Vörösek voltak,és a vállam is kicsit nedves volt.Szóval sírt.Már másodszor miattam.-Túlságosan szeretlek ahhoz,hogy ilyen könnyen elengedjelek.
-Én is nagyon szeretlek.-gördült le nekem is egy könnycsepp.Újra átölelt,de most még szorosabban.Kb.5 percig így ültünk majd gyengített ölelésén,két keze közé fogta arcom,mélyen szemembe nézett és lágyan megcsókolt.
-Csak mond,hogy nem csinálsz többet ilyet,mert ez is olyan volt mintha kést szúrtak volna a szívembe.-vált el tőlem.
-Nem fogok soha többet ilyet csinálni,megígérem.-döntöttem homlokom az övéhez.
-Hát remélem is.-mosolyodott el.
-Akkor fel kell hívnom Daehyunt.-sóhajtottam egyet.
-Minek kell őt felhívnod?-akadt ki.
-Hogy ő is beszélje meg a dolgokat Darával a dolgokat.Azt mondta akkor mondja el neki mikor én neked.
-Jaj,akkor hívd nyugottan.-Azt mondta 10 perc és át jön hozzánk.Így is volt.Egyedül hagytuk őket Darával,hogy beszéljék meg a dolgokat.Fél óra múlva hallotuk,hogy Daehyun elmegy így lesiettem Darához.Úgy ült a kanapén ahogy még sose láttam.Sírva.Lassan leültem mellé.
-Dara,tudom,hogy most a pokolra kívánsz,de kérlek bocsáss meg azért amit tettem.-engem is majdnem elfogott a sírás ahogy őt néztem.Hozzábújtam és megpróbáltam átölelni amit furcsa módon engedett és ő is átölelt.
-Hogy tudnák haragudni a legjobb barátnőmre?-kérdezte rekedt hangon,majd kis idő múlva elengedett.-Szakítottam vele.-jelentette ki halkan.És nem csak emiatt.Mostanában többet veszekedtünk és eltűnt a láng is közöttünk.
-Ne félj,találsz nála jobbat is.-bíztattam egy mosollyal amit viszonzott.Szerencsés vagyok,hogy ilyen barátaim vannak akik ilyen hamar megbocsájtanak nekem.Jó tudni,hogy ennyire fontos vagyok nekik.De mi lesz ha mi közöttünk is elmúlik a láng?Lesz egyáltalán ilyen?
-Kérdezhetek valamit?-törte meg csendet Mir miközben az ágyán feküdtünk.
-Persze.
-Jobb volt vele csinálni,mint velem?-kérdezte félénken mire én felkuncogtam.
-Hát tapasztaltabb volt,de...
-Tudod,hogy az első volt nekem is.-vágott szavamba duzzogva.
-Amin még mindig csodálkozok,de befejezhetem?-hevesen bólogatott úgyhogy folytattam.-De te veled valahogy sokkal jobb volt,mert te veled szerelemből csináltuk,vele pedig az alkohol miatt.-vörösödtem el.
-Jaj,ilyenkor olyan édes vagy.-húzott magához szorosabban.
-Amúgy te neked tényleg ölég vagyok?
-Ezt hogy érted?
-Hát,nem vagyok szép,nincs jó alakom és még a melleim is kicsik.
-Legkisebb dolog,hogy mekkora melled van és nem szeretem a csont vékony lányokat,szeretem ha van mit fogni.-mosolygott majd maga felé fordított,hogy a szemébe nézzek.-És számomra te vagy a leggyönyörűbb nő a világon.-lágyan rátapadt ajkaimra.Ez a csók olyan ,mint az első volt.Mintha most vallott volna szerelmet.Biztos,hogy nem fog elaludni közöttünk a láng.De attól még a sors szeret játszani.Szereti elvenni tőled azt ami a legfontosabb neked...

Szörnyű buli-23.rész

Újra elkezdődtek a tánc próbák. Az MBLAQ 1 hétre elfog utazni Jejura,és Dara is. Rábeszéltem Mirt,hogy nélkülem menjenek el,mert Mir azt akarta,hogy velük menjek.Nem tudom mi lesz velem abban a nagy házban.
-Siessetek vissza!-öleltem őt át.Nehéz volt elbúcsúzni tőle,de mégis el kellett.
-Nem tőlem függ.-mosolygott aranyosan.-De megpróbálok jó?-bólintottam,mire ő egy puszit nyomott a homlokomra.
-Már most hiányzol...-engedtem őt el.Egy hosszú,szenvedélyes csókot adott,amivel ki kellett bírnom egy hétig.-Szia!-engedtem el végül a kezét is.Néztem ahogy beülnek az autóba és elhajtanak.
Egy hétig unatkozni fogok,szuper....Próbáltam felhívni Donghot,de kiderült,hogy ők is elmentek Jejura.Gondolkoztam,hogy felhívom Daehyunt,majd fél óra múlva rászántam magam.
-Szia!Nem jössz át kicsit?-kérdeztem direkt szomorkásan.
-Szia!Miért?-hallottam hangján,hogy mosolyog.
-Mert Mirék elmentek és egyedül vagyok itthon.Nagyon unatkozok.
-Jaj tényleg,Dara mondta.Oké 10 perc és ott vagyok.
-De jó!Köszi,szia!
És 10 perc alatt tényleg ott volt nálam.
-Szia!-öleltem át az ajtóban.
-Szia!-ölelt át ő is.-Mit szólnál ahhoz,hogyha elmennénk egy parkba vagy a Han folyóhoz?
-Oké már mehetünk is.-Felkaptam kulcsaim,kabátom pedig otthon hagytam,mert jó idő volt.Először sétáltunk egy kicsit a parkban majd elmentünk a folyóhoz.
-Jaj de szép!-néztem a vizet.Kicsit simogattam a víz felszínét,hogy megnézzem milyen hideg.
-Mi lenne ha...-guggolt le közben mellém-....holnap este csinálnánk egy kis bulit.
-Ketten bulit?-kérdeztem nevetve.
-El leszünk hidd el.-legyintett a kezével.-Majd viszek piát és ó kedvünk lesz.
-Akkor oké...-sóhajtottam.

Hazakísért majd elment.Egész nap csak a TV-t bámultam,és így tettem másnap is.6 fele elkezdtem készülődni.Lezuhanyoztam,majd hajamat lazán feltűztem és egy kék ruhácskát vettem fel.Még tegnap vettem néhány rágcsát és üdítőt amiket levittem a nappaliba.Nem alkoholt!Levittem a laptopom és a hozzá tartozó hifiket is,hogy arról szóljon a zene.Pont mikor végeztem kopogtattak.
-Szia!-nyitottam az ajtót boldogan.-Gyere!-léptem hátrébb,hogy beférjen.
-Szia~-nyújtotta el az a-t.Csini vagy!-nézett rajtam végig.
-Köszi.-pirultam el kicsit.Tényleg hozott piát,valami nagyon erőset,de attól még jó íze volt.3 pohár után megálltam,mert már kész voltam.Így is már szédültem,de Dae is csak egyel többet ivott.
-Imádom ezt a számot.-pattant fel hirtelen Dae a kanapéról.-Felkérhetem egy táncra?-nyújtotta nekem kezét.Én csak elmosolyodtam és felálltam.Egyensúlyom még szerencsére meg volt.Lassú szám volt,de én is szerettem.Háttal álltam neki ő pedig a derekam fogta és
úgy lassúztunk.Egyre szorosabban ölelt magához,de nem zavart.Hirtelen megéreztem valami forrót a nyakamon.Dae ajkai kényeztették a nyakam.
-Dae ezt nem szabad...-nyögtem ki végül.Lehet az alkohol miatt,de nagyon élveztem.Keze elkezdte körbejárni testem minden részét.Hirtelen mozdulattal maga elé fordított és rátapadt ajkaimra.Először ellenkeztem,de túl jó érzés volt.Utáltam magam ezért,de az alkohol miatt nem bírtam magammal.Vadul falta ajkaim majd addig tolt engem amíg a falhoz nem simult az egész testem.Hülye voltam,tudom,de egyszerűen nem bírtam magammal.Dae túl csábító.Megtörtént sajnos....
-Én mekkora egy ribanc vagyok...-dőltem félig sírva,félig lihegve Dae vállára.
-Mindkettőnk hibája volt...-kezdte el simogatni a fejem.-Nem csak a te hibád.
-De én nem akarom őt elveszíteni.Ő a mindenem,nélküle nem tudnák élni..
-Hidd el meg fogja érteni.-nyugtatgatott.
-De ugye te is csak az alkohol miatt akartad?-emeltem fel a fejem ijedten.
-Hát....nagyon csini vagy a ruhádban.-mosolygott.Én csak arcon csaptam,de nem erősen.
-Neked ott van Dara,neki hízelegj.És...tekintsük ezt az estét úgy,mintha meg se történt volna...-néztem határozottan a szemébe mire ő csak bólogatott.
-Elmondjuk nekik?-kérdezte Dae egy kis idő után.
-NE,szerintem ne...De én nem biztos,hogy kibírom úgy,hogy hazudjak neki.-néztem félve félre.
-Ha majd nem bírod,akkor elmondod neki,de szépen nyugisan és akkor mondom el én is Daranak.
Kicsit megnyugodtam,de nem tudom,hogy meddig fogok tudni neki hazudni.Sírva feküdtem le aludni,azon gondolkoztam,hogy tehettem ilyet azzal aki mindennél jobban szeretek és nem akarok elveszíteni.Féltem attól ami történni fog....